Elfogadhatatlan állapotok az egészségügyben

honved_korhaz_kulso_1_2.jpgAki használható, menthető azt előre veszi, megmenti, aki már öreg, a gyógyulása csak kicsit meghosszabbítja az életét, de a csata kimenetelét már nem tudja befolyásolni, azt ott hagyjuk az útszélen megdögleni.

Tisztelt Praxisblog!

 

Szeretném elmesélni történetünket, és egyúttal örülnék jótanácsnak és a kommenteknek is, hogy mi vagy mások elkerülhessék ezt a jövőben.

 

Anyósom 76 éves, a Háború és békével megegyező vastagságú a leleteit tartalmazó dosszié. Ettől függetlenül megfelelő minőségű életet tud biztosítani magának, a szokásos fájdalmakkal együtt él, szóval nem panaszkodik és elfogadta, hogy a problémák a korral járnak.

 

Az utóbbi időben azonban új tünetekről kezdett beszámolni, amelyek egyre súlyosabbak, és nem tűnik úgy, hogy bárki is foglalkozni akarna vele, kezdve a háziorvosával.

 

Nagyjából egy hónapja, hogy anyósom olyan rosszul érezte magát, hogy szédülés, hányinger és orientációs problémák miatt nem tudott felkelni az ágyból. Hívtuk a mentőt, akik rövid vizsgálat után bevitték a Honvéd kórház SBO osztályára.

 

Ott az én 76 éves anyósomat 9 órán át ültették egy folyósón egy fa széken, mindenféle részeg, drogos, véres kötésű stb. beteg között. Ez alatt az idő alatt vért vettek tőle, többféle vizsgálatot is elvégeztek, és azon kívül, hogy látszólag nem foglalkozott velünk senki, mégis haladtak a dolgok. Azonban a vizsgálatok végén közölték vele, hogy a problémája a korábban is meglevő keringési problémáinak egy kicsit komolyabb megnyilvánulása, nem sürgősségi probléma, menjen haza és hívja a háziorvosát.

 honved_korhaz_kulso_1_2.jpg

A múlt héten az én anyósom ismét nem tudott felkelni az ágyból Péntek reggeltől, ezért Hétfő reggel kihívta a mentőszolgálatot, akik újra bevitték a Honvéd Kórház SBO-ra. Itt újra 12 órán át ültették az anyósomat ugyanazon a folyósón, ugyanazon a kemény széken, étlen, szomjan, anélkül, hogy bármit mondtak volna, és miután Anyósom már holt fáradt volt, ezért úgy döntöttem, hogy ott hagyjuk a kórházat, így aztán bele is került a jegyzőkönyvbe, hogy „Önkényesen ismeretlen helyre távoztunk”.

 

Igaz, 6 óra várakozás után már el akartak küldeni, ugyanazzal az indokkal, mint a múltkor, de kitartó könyörgésemre az éppen szolgálatban levő főorvost megérintette valami, és konzíliumot kért az érsebészeti osztályon levő kollégájától. Ekkor három óra várakozás után az érsebész telefonon meghallgatta a problémát, majd közölte, hogy ez nem érsebészeti probléma, forduljunk máshoz. Ezután a szolgálatos főorvos felhívta a neurólgus kollégáját, akinek 3 óra nem volt elég, hogy le tudjon jönni a magas egekben levő osztályáról az SBO-ra megnézni Anyósomat.

 

Így jött össze a 12 óra, amikor is „Önkényesen távoztunk”, habár ezt sem értem, mert pontosan megmondtuk, miért megyünk el és hogy haza fogunk menni.

 

Mindez azért érdekes, mert a mai napon Anyósomat ismét bevitte a mentő ugyanarra az SBO-ra és most ismét itt ülünk, immár 6 órája, megint nem történik semmi, és ugyanúgy ki fognak dobni, mert a jelenlegi törvények szerint ez tényleg nem sürgősségi probléma.

 

Szóval a következő kérdésekre szeretnék választ kapni a tisztelt bloggerektől:

 

1. Észre vette-e valaki, hogy szép csendesen ellopták tőlünk az Orvosi Ügyeleti rendszert?

 

2. Tisztában van-e mindenki vele, hogy a Sürgősségi ellátás nem azt jelenti, hogy ha fáj a hasam, és bemegyek a hétvégén az orvosi ügyeletre (ami ugye már sürgősségi) akkor ott el is fognak látni?

 

3. Miért visz be a mentő 3x is az SBO-ra, ha onnan akár 3x is hazaküldenek, mert a mi problémánk „nem sürgősségi eset”?

 

4. Ha a probléma fennállását igazolják, de az eset valóban nem tartozik a sürgősségi ellátásra jogosítottak körébe, akkor az SBO miért nem továbbít minket azonnal a megfelelő osztályra?

 

5. Miért kerülhetnek bele olyan szövegek az Ambuláns lapba, melyek nem felelnek meg az igazságnak? Konkrétan hazugságok, ferdítések vagy csak a felét tartalmazzák a tényeknek?

 

6. Miért nincs (vagy ha csak én nem ismerem a helyét, akkor hol van) egy használati utasítás az Egészségügy jelenlegi rendszeréhez, hogy szakszerűen kommunikáljunk az orvossal, és mint páciens, hatékonyan tudjam segíteni a munkáját?

 

7. Miért van az, hogy amikor időpontot kérünk a szakrendelésen, egy hónap múlvára kapunk időpontot, pedig az Anyósomnak olyan súlyos a problémája, hogy nem tud felkelni az ágyból?

 

8. És a legfontosabb: Miért nem kérheti a háziorvos a felvételünket közvetlenül a körzeti kórház adott osztályára kivizsgálás céljából?

 

Szeretném, ha ezekre a kérdésekre választ kaphatnék, mert az az érzésem, hogy az egészségügy most úgy kezeli a betegeket, mint a katonákat a harctéren. Aki használható, menthető azt előre veszi, megmenti, aki már öreg, a gyógyulása csak kicsit meghosszabbítja az életét, de a csata kimenetelét már nem tudja befolyásolni, azt ott hagyjuk az útszélen megdögleni.

 

 

Számomra ez elfogadhatatlan és hajlandó vagyok ellene küzdeni. Ki van velem?

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Forrás: Praxis.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?